Mr. Jókorjóhelyen

Hétfő reggel, ovi.

Anyuka három gyerekkel, két ovis, egy icipici. Autó bezár, gyerekekkel be.

Azéndrágám ovisunkkal oviba be.

Oviból ki, anyuci icipicivel tanácstalan, riasztótávirányító lemerült.

Azéndrágám felajánlja a segítséget, leszaladnak a boltba hitelbe elemért, de ilyet nem lehet ám akárhol kapni. Ebben a boltban sem.

Azéndrágám hazajön pénzért, irány a szomszéd falu, hátha ott van elem.

Nincs.

Elemkereső túra icipicivel, mindenféle felszerelés nélkül.

Remélem, sikerrel járnak, mert anyuci haza se bír menni, amíg az ő férjura haza nem jön.

Ez egy átlagos nap. Hétfő.

Így tervezz be akármit!

bouncingfrog_woohoo

Update: szomszéd falu benzinkútján kapható ilyen spéciség, járt már így más is, ebből okulván tehát VAN! Nem kellett egész délelőtt kajtatni!

Levél egy anorexiás lánynak

Kötelező minden nőnek!

Betűleves

Azért írom ezt a levelet most Neked, mert láttalak. Látlak hétről hétre, nézlek, szemléllek, érzem az aurád is. Mert érzem. És azt érzem, hogy gyönyörű vagy. Sugárzó, fantasztikus, erős, csinos, minden porcikájában gyönyörű testű és lelkű Nő. Így, nagybetűvel.

De sorvadsz. Sorvaszt az emberek vélt véleménye, a múltbéli sérelmek, az iskolai emlékek a csúfolódó osztálytársakról, az anyád szavai, a párod elégedetlensége… Nyesegetik csillogó, tiszta tollú angyalszárnyadat a divatmagazinok torz képei, az irreális elvárások, a drogot reggeliző és cigarettát ebédelő szupermodellek önfenntartásra és reprodukcióra is képtelen fizikuma, melyet etalonnak kiált ki a világ. Letépi a szépséges fejedről a glóriát a környezeted, a támogatás hiánya, a maró, savas társas magány, az ugyanolyan napok ólmos terhe.

Féltelek. Féltelek.

De kérdem én: hagyod? Miért hagyod? Miért engeded a jelentéktelen, a fontossági sorrendben kizárólag saját magad után következő embereknek, hogy ezt tehessék, s meg is tegyék Veled? Mert ők megteszik. Ha engeded, hogy felfaljanak, fel fognak…

View original post 671 további szó

Mert ő megteheti

– K.É. kivan. Én meg azt kívánom neki, hogy hajrá! A feladat adott, meghátrálni nem ér.

– Miért van ki?

– Írt róla egy bejegyzést (gyerekkor, elengedés, elmúlás, sírnikénedeakörülményeknemhagyják,satöbbi)
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy lecseszett (az ő bájos stíluásban), hogy nem voltam tavaly egy helyen. Az, hogy miért, az nem számít. Noakkor anyukám, kitérdekel a lelked romja, nyomjad!

– Lehet, hogy az anyja, vagy az apja beteg és ezért az elmúlás gondja?

– Nem tudom… nemrég halt meg egy jó ismerőse, az is kiborította, fene tudja.

És ha leszarnád, mert csak azt látnád, hogy kedvetlen meg nincs ott ahol kéne, akkor hogy fel lenne háborodva. Ő viszont megteheti, hogy lebasszon, anélkül, hogy bármit is tudna.

MEGTEHETI!

Érted?!

Mert neki van rá kerete, hogy megtegye.

Mert neki belefér, mert neki csak az számít, hogy igen vagy nem.

A háttér az kit érdekel.

Ha viszont neki baja van az agyában vagy a lelkében, akkor mindenki menjen a picsába.

MERT MEGTEHETI!

Én nem tehetem meg, hogy ilyen gondom legyen.

Erre szoktam mondani, hogy “De jó neki, hogy ő megteheti!”

J. is…

érted már…?

Ő megteheti, hogy kiboruljon, más pedig oldja meg ahogy akarja és kussoljon.
Ő megteheti, hogy beszóljon, de neki senki szóvá ne merje tenni, hanem akkor is kussoljon.

MERT Ő MEGTEHETI!

Ehhez neki van joga, te meg rohaggyámeg ha ugyanezt csinálod.

Érted?

De jó neki, hogy megteheti!
Basszonegyedül!

Túl vagyunk

– nehéz két hónapon – mert alig éltem

– nehéz egy napon – mert végig együtt volt velem, mellettem. Ettől lett könnyebb, de nem volt egyszerű egyikünknek sem.

– nehéz egy héten – mert elment nyaralni velük. És nem, nem az a baj, hogy nem velem, hanem hogy nem érinthettem, láthattam, és csak néha hallhattam.

– egy nehéz éjszakán – mert ő fáradt, én fáradt és több ponton fájok, és amúgy is csak módjával… Reggel pedig telefon, hogy “apugyeresegíts,nembíromkinyitni,hozdutánamléccilécci,anyuhülyevigyázzvele”